A teafa (Melaleuca alternifolia) Ausztráliában őshonos növény, melynek girbe-gurba törzsét vastag, papírszerű kéreg borítja. A leveleiből előállított olaj rendkívül erős fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és baktériumölő tulajdonságokkal rendelkezik; gyógyhatását az ausztrál őslakosok régóta ismerték és hasznosították.

A teafa elnevezés viszont nem tőlük ered. Az 1770-es években Ausztráliába érkező Cook kapitány figyelte meg, hogy a bennszülöttek a fa leveleiből teát készítenek, így a növényt az angolok teafának (tea tree) nevezték el. Ám a teafaolaj gyógyhatásai nem igazán voltak ismertek mindaddig, míg az 1920 körül Arthur Penfold, ausztrál kémikus kutatásai rá nem világítottak antiszeptikus tulajdonságaira.

Bár a teafa illóolajának hatóanyagait elsősorban vírusok, gombák és baktériumok ellen vetik be az orvosok és kozmetikumgyártók; a természetes megoldásokat előnyben részesítők tábora háztartási célokra is felfedezte magának. Hiszen nem csak mesterséges – egészségünkre és környezetünkre is károsan ható – kemikáliákkal lehet tisztán tartani otthonainkat, hanem olyan természetes anyagokkal is, mint az ecet, citromsav, szódabikarbóna vagy éppen a teafaolaj. Ráadásul az ilyen szerek használata legtöbbször nem csak környezetkímélőbb, de olcsóbb is a boltban kapható vegyszerekénél. A teafaolaj tehát több területen is jól hasznosítható, ha takarításról van szó.